Dombi Tibor amondó
Dombi Tibor amondó, a feje tetejére állt a világ
„Ez túlzás, de... Ha valaki az ezredforduló környékén egyeneset rúgott a labdába, jó eséllyel külföldi szerződést kapott. Kicsit később már a görbén passzolók előtt is szélesre tárultak a kapuk, ma nagyjából a farmcsapat tizenhatodik játékosa is nyugati klubba álmodja magát, már tizenévesen, mert ezt sulykolja belé a papa, a mama, a nagyi; a törvény, a jogszabály nem akadály, amióta Magyarország az unió tagja. Nincs fékezőerő, akibe egy pici tehetség szorult, az azonnal (le)lépne. Én első körben labdarúgó akartam lenni, aztán élvonalbeli játékos, később válogatott, és a sor végére odabiggyesztettem a külföldi szerződést is. A listát most hátulról kezdik: a srác először nyugati igazolásról fantáziál, aztán akar csak focista lenni, és ha ezek megvannak, akkor talán a válogatottba is hazajönne. Nem hiszem, hogy ez a gondolkodásmód egészséges – csak sajnos jellemző. Ezek a srácok viszont olyanok, mint egykor mi voltunk: futballisták akarnak lenni.”
A megkérdezett nevelő- és utánpótlásedzők véleménye összecseng: Varga József, Szilágyi Péter, Nagy Zoltán, illetve a diósgyőri illetőségű Fodor Marcell a lépcsőfokokat egyesével szedve, az előrejutásból presztízskérdést csinálva válhatott fontos szereplővé a Lokiban, a brazil Vinicius ugyanakkor kivételes technikai tudása, ösztönössége révén követelt helyet magának. (www.dvsc.hu)

|